„A gyerekben élő – még ki nem bontakoztatott – individualitás megismerhetetlen. Sokat tudhatunk életkorának testi-lelki jellemzőiről, alkatáról, családi hátteréről, eddigi életéről, szokásairól – de ez még mind nem ő. Az individualitás felé a jó szülő s a jó tanár tisztelettel fordul. A gyerek pillanatnyi idétlenségeit soha nem individualitásával azonosítja, hanem rárakódott körülménynek tekinti.
Nem mondja, de nem is érzi és nem is gondolja, hogy: – Kisfiam, te született gazember vagy. Intuitív sejtelemben próbálja összekötni magát a gyermeki individuummal, és érezhetően mellé áll a világgal és önmagával vívott küzdelmeiben.”
