Sokuk esetében ez az önmegvalósítás feltétele volt, hisz a történelem során a házasság intézménye a nő számára gyakran a teljes önfeladást jelentette, egyes jogrendszerekben mint „személy” meg is szűnt létezni. Vannak köztük, akiket saját tapasztalataik ábrándítottak ki a házasság intézményéből, vagy egész egyszerűen nem voltak „feleség típusok”. A többségi társadalom ez utóbbiak döntését tudta talán a legkevésbé értelmezni.
A gondolat ugyanis, hogy nem minden nőt azok a célok és vágyak hajtanak, amelyeket a patriarchátus évezredekkel ezelőtt kijelölt – gyermekszülés, háztartásvezetés, egy férj támogatása – még a mai világban sem magától értetődő. A férfiak esetében elfogadott, hogy önnön kiteljesedésükhöz változatos utakat keressenek, akkor is, ha ez – a vénlánynál sokkal romantikusabb csengésű – „megrögzött agglegény” állapottal jár együtt. A nőkre azonban a történetírás, a filozófia, az orvos- és más tudományok sosem individuumokként, hanem azonos vágyak, sőt ösztönök által vezérelt „masszaként” tekintettek, akiket csakis a hagyományos szerepek betöltése tehet boldoggá.
Budai Lotti és Zubor Rozi ezzel az albummal is ennek az előítéletnek a száműzéséhez szeretne hozzájárulni – a maguk módján. A kötet az írópáros Micsoda történetek! – sorozatának harmadik része. A szerzők ezen túlmenően a nagy sikerű, Micsoda nagymeNŐK voltak! című podcastsorozatukban is női élettörténeteket dolgoznak fel.