A szerző az 1956-os forradalom idején lengyel-magyar szakos egyetemista, majd egész alkotói pályáját végigkísérte a lengyel irodalom, a lengyel és magyar költészetről írt disszertációjával nyert 1962-ben B. Litt. Fokozatot az oxfordi egyetemen, közel három évtizeden át a cambridgei egyetemen lengyel és magyar irodalmat tanított és a lengyel irodalom egyik legelkötelezettebb közvetítője volt a magyar (és az angol) kultúra felé.
Könyvének első része magyar irodalmi tanulmányokat, a második írókról-művészekről írt személyes emlékeket tartalmaz, a harmadik válogatás lengyel tárgyú, többnyire irodalmi esszéiből. Magyarországi és "nyugati" magyar írókkal egyaránt foglalkozik (például Cs. Szabó László, Faludy György), megidézi emléküket (vitéz György, Csokits János). Az írásokban fontos szerepe van az emigráns lengyeleknek (például Miłosznak, Gombrowicznak), illetve azoknak, akik a kommunista rendszer ellenzékét alkották (például Herbert és Mrożek).
Könyvének első része magyar irodalmi tanulmányokat, a második írókról-művészekről írt személyes emlékeket tartalmaz, a harmadik válogatás lengyel tárgyú, többnyire irodalmi esszéiből. Magyarországi és "nyugati" magyar írókkal egyaránt foglalkozik (például Cs. Szabó László, Faludy György), megidézi emléküket (vitéz György, Csokits János). Az írásokban fontos szerepe van az emigráns lengyeleknek (például Miłosznak, Gombrowicznak), illetve azoknak, akik a kommunista rendszer ellenzékét alkották (például Herbert és Mrożek).
