Miért, és hogyan került annyi értelmiségi a politikába az 1990-es években? Miért nem lehet valaki egyszerre értelmiségi és politikus? Miért, és hogyan változott meg az értelmiség megítélése 2010 után? Mit mondanak erre a rendszerváltás korszak meghatározó véleményformálói? Miként tekintenek akkori énjükre, és hogyan látják magukat ma?
11 szereplő, 11 történet. Szitás Katalin Értelmiség és politika címmel adja közre mélyinterjúit, melyeket a rendszerváltás véleményformálóival készített.
Pető Iván: ,,A disszidensnek nevezett értelmiségi szerepből egyszer csak politikussá váltunk."
Magyar Bálint: ,,Egy diktatúrában az autonóm értelmiségi szerepnek vannak politikai konzekvenciái."
Juhász Pál: ,,Természetesnek tartottam, hogy a közíró az közíró, még ha politikus is."
Kőszeg Ferenc: ,,Az, hogy bosszantjuk a rendszert, önmagában olyan élvezet, amiért megéri."
Bozóki András: ,,Demokratikus tömegmozgalmak híján az értelmiség helyettesítette a demokráciát."
Szalai Júlia: ,,Nem a két pozíció párhuzamossága a probléma, hanem a csúszkálás és az eltagadás."
Hann Endre: ,,Nem jó, ha szalonokban dől el, ki legyen a miniszterelnök."
Szelényi Iván: ,,Az ember minél inkább elvonul az elefántcsonttoronyba, annál inkább eszébe jutnak olyan gondolatok, amik talán nem közhelyszerűek, de elképzelhetőek."
Dalos György: ,,Egy olyan világban akartam élni, ahol szabadon mondhatom a véleményem, szabadon írhatok."
Radnóti Sándor: ,,Az értelmiség legfőbb felelőssége éppen abban mutatkozott meg, hogy nem viselkedett közéleti értelmiségként."
Vajda Mihály: ,,Az értelmiség csinálja azt, amit egy értelmiséginek tennie kell: gondolkozzon a világon."
