Hegyen-völgyön című munkájában jórészt a Tátra tündérszép táján, égbe nyúló ormok, meredek szirtek és lankás mélyedések vidékén esett vaddisznó- és nyúlhajtások, vadliba- és szalonkalesek, őzbak-, szarvasbika- és zergevadászatok emlékét idézi fel.
Makay Béla egyszerre volt "lágyszívű természetimádó és szenvedélyes vadász". Ez a kettősség remekül megmutatkozik írásaiban is, amelyek mindegyikét áthatja az élővilág feltétlen csodálata és a vadászat iránti olthatatlan hév.