Így – áttételesen – a nyelvek is szerephez jutottak ebben az emberiséget formáló harcban.
A magyar az utolsó nyelv – legalábbis Európában – az egységet hirdető, a másikat tisztelő, mellérendelő nyelvek közül, amely fennmaradt, hogy ezt a szellemiséget továbbadhassa. Hiába az ellentábor nagy hangja, a magyar ősi kódnyelv, amely kihalt nyelvek sokaságával rokon. Ezt nem szégyellni kell, hanem büszkének lenni rá. Ha megpiszkáljuk ezt a mélyen rejtőző tudást, rögtön más arcát mutatja a történelem, máshogyan tekintünk az elmúlt évezredekre, és nem utolsósorban máshogyan értelmezzük Jézus utolsó szavait is.
Ennek a szellemiségnek állít emléket e könyv.