A sokáig pontatlanul "debreceninek" nevezett alföldi páncéloscsata meglehetősen összetett és helyenként nehezen követhető manőverek sorozatából állt. Ám éppen ez az állandóan változó, sokszor a résztvevők számára is váratlan fordulatokat tartogató mozgóharc teszi olyan egyedivé és izgalmassá a tiszántúli összecsapásokat.
Az 1944. októberi harcokat feldolgozó Az alföldi páncéloscsata első kiadása több mint 13 éve jelent meg. A jelenlegi kötet ennek jelentősen kibővített és átdolgozott kiadása. A téma ismételt feldolgozását az elmúlt évtizedben is tovább folytatódó kutatás és az ennek keretében fellelt újabb jelentős mennyiségű - főként elsődleges, azaz korabeli - forrásanyag indokolta. Különösen fontos ebben a vonatkozásban, hogy csak pár éve váltak nagyobb számban kutathatóvá az oroszországi levéltárakban őrzött anyagok. Az új forrásokból számtalan, eddig ismeretlen tény állapítható meg az egyes alakulatok harcértékével, részletes harctevékenységével, eredményeivel és veszteségeivel kapcsolatosan, amelyek a harcokról alkotott összképünket is módosítják.