Amikor a szovjet Vörös Hadsereg csapatai 1944. december végén súlyos harcok árán bekerítették Budapestet, a magyar főváros minél tovább tartó védelmével a német hadvezetés az időnyerésre játszott. A német hadvezetés a magyar főváros védőinek felmentése és szárazföldi úton való ellátása, valamint a számára létfontosságú dunántúli terület visszafoglalása érdekében 1945. január 1. és február 15. között a "Konrad" fedőnevű hadműveletek keretében jelentős erőket, főleg páncélosalakulatokat vetett be Budapest irányában. Ebben a fő szerepet egy megerősített SS-páncéloshadtest játszotta, amelynek feladata a szovjet 3. Ukrán Front védelmének áttörése volt.
Ennek eredményeként a Dunántúl keleti részén másfél hónapig egymást érték a kegyetlen ütközetek, a kavargó páncélos-összecsapások és a pusztító helységharcok. Ezek a harcok a bevetett erők nagysága, a harctér mérete, a harccselekmények intenzitása terén vetekednek a második világháború legtöbb hadműveletével. Az ardenneki német támadás kudarca után, a berlini irányban készülődő szovjet támadás előtt a figyelem a magyar Dunántúlra irányult.
A szerző a tőle megszokott módon főként elsődleges (levéltári) források, valamint a rendelkezésre álló szakirodalom és megbízható visszaemlékezések segítségével először a harcoló felek helyzetét, csapatait, terveit, fegyverzetét és hadrendjét mutatja be, majd a lehető legnagyobb részletességgel tárgyalja a "Konrad" hadműveletek harccselekményeit, végül elemzi a harcok kimenetelét és jelentőségét. A könyv egyedülálló mélyfúrás a második világháború egy kiemelkedően fontos eseménysorába.
