A kiadvány a pártállami médiairányító szerv, a Tájékoztatási Hivatal (TH) működésének kulisszatitkaiba enged bepillantást korabeli dokumentumok alapján, miközben az olvasó megismerkedik azzal a bonyolult folyamattal, hogy miként rendeződtek az erőviszonyok a hatalmat birtokló állampárt, azaz a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának médiairányító szerve, az Agitációs és Propaganda Osztály (APO) és a Minisztertanács alárendeltségébe tartozó TH között. A szerző azt is kutatta, hogy a médiairányítás működési mechanizmusa, illetve annak változása hogyan volt köthető a Kádár János bizalmi emberének számító Szirmai Istvánhoz, aki a forradalom eltiprása után a TH, majd alig egy évvel később már az APO élén állt.
Olvashatunk a munkában a TH előtörténetéről Nagy Imre első miniszterelnöksége idején, a hivatal 1956 végi újraszervezéséről és első intézkedéseiről, valamint arról, hogy milyen információkhoz jutott a kommunista hatalom médiairányítási szerve a Magyar Távirati Iroda (MTI) bizalmas jelentésein keresztül arról, hogy a nagyvilágban mennyire lesújtó véleménnyel voltak a demokratikus országok politikusai a Kádár-bábkormány létrejöttéről. Szó esik ezenkívül a TH-nak a sajtódiplomáciában betöltött szerepéről és természetesen a hivatalnak a cenzúrában való változó intenzitású részvételéről. Ennek során terítékre kerül az MTI és a Magyar Rádió pártállami ellenőrzése, az írott sajtó lapengedélyezési procedúráinak szövevényes hálózata, sőt még az is, hogy a TH egyik osztályvezetője miként ajánlotta fel szolgálatait Biszku Béla belügyminiszternek, vagy az, hogy a szovjet katonák hogyan szóltak bele a napilapok szerkesztési munkálataiba. A kortörténeti dokumentumokkal tűzdelt kötet egyebek mellett ezért lehet fontos olvasmánya mindazoknak, akik a közelmúlt sajtótörténete iránt érdeklődnek.
