Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon lehet benne élni, alkotni, s becsületet szerezhet magának minden tisztességes ember."
Kádár beszéde egy olyan élhető keretrendszer létezését sugallja, amelyen belül a "tiszteséges ember" szabadon boldogulhat. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy tulajdonképpen mit jelenteken ezek a fogalmak egy öndefiníciója szerint diktatórikus rendszerben. És meddig is terjed a boldogulás szabadsága? E problémakört exponálják a kötet tanulmányai életpályákon, sorsokon, a mindennapok történetén keresztül.