(Gyulay) gyalogezred 3. zászlóaljának őrnagya és parancsnoka volt. Alakulatával előbb Pécsett, majd a Dráva-vonalon állomásozott. 1848 nyarán a délvidéki hadszíntérre került. Szeptembertől a hadügyminisztériumban, a fegyverkezési és felszerelési osztály, később a tüzérségi és felfegyverzési osztály vezetőjeként kulcsfontosságú szerepet játszott a honvédség fegyver- és lőszerellátásának biztosításában. Ő volt az egyetlen olyan személy, aki nem harctéri, hanem hadszervezői tevékenységéért kapta meg a tábornoki rangot, 1849. február 17-én. Szoros baráti viszony fűzte Görgeihez, és bírta Kossuth nagyrabecsülését is. Június 11-én délvidéki harctéri érdemeiért, valamint a fegyver- és lőszerellátásban tanúsított buzgóságáért megkapta Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. Aradon a kötél általi halálra ítéltek közül harmadikként lépett a bitófa alá.