Pontosabban szólva a békediktátum. Elolvastam a német változatot. [...] Nem vagyok szentimentális, de elhomályosodott a szemem. A teremben feszült csend volt, amikor előhúztam egy térképet a táskámból. Rámutattam arra a keskeny sávra, amely Magyarország nyugati határánál húzódott. Előadtam, hogy a területet túlnyomórészt németek lakják, és utaltam Wilson 14 pontjára a népek önrendelkezési jogáról. A nagyok hallgattak. Clemenceau valamivel nagyobb odafigyeléssel állt, miközben Lloyd George álmos hangon néhány szót váltott a titkárával. Mit tudtak ezek az emberek Közép-Európa földrajzáról?! Amikor a mondandómat befejeztem, Clemenceau a mögötte álló férfihoz fordult. Beneš volt az. Megrántotta a vállát, de nem látszott elutasítónak velünk szemben. Bon - mondta Clemenceau, mire Lloyd George szemmel láthatóan felélénkült és egyetértőleg bólintott. Az olasz ugyancsak jóváhagyóan biccentett. A területsávot Ausztriának ítélték [...]" - E szavakkal emlékezett Karl Renner egykori osztrák kancellár az első világháború utáni béketárgyalások körülményeire. Pontosabban a diktátumra, amely a számos veszteség ellentételezéseként Ausztriának juttatta a semmiből megteremtett Burgenlandot. A háborúk végén osztozkodni szokás. Vagyonon, területen. A győztesek kapnak, a vesztesektől rendszerint elvesznek. De vajon hogyan tesz szert egyik egyik vesztes a másik birtokára? Milyen okok húzódtak meg a magyar részről csak "hullarablásként" emlegetett nyugatmagyar kérdés mögött, és milyen kihatással volt az eset a két ország és nép viszonyára? Az olvasmányos és képekkel gazdagon illusztrált könyv a szerző saját kutatásait, valamint a hazai és a nemzetközi szakirodalom eredményeit foglalja össze.
