1953. Sztálin halott Müller Rolf

Legfőbb apuka. Apukisszimusz. Alulról szagolja a mauzóleumot. Most mondta a Fóti, és az a hülye nem tudta, sírjon-e vagy nevessen.
SAJTOS: Maga lehülyézi a börtönparancsnokot?
KOLOSY: Nem róla beszélek. A másik hülyéről. "Sírjak? Nevessek?" (Nevet)
SAJTOS: Maga csak sírjon, mester.
KOLOSY: Mi a fenének? Most már a kiblin is kibírom.
SAJTOS: Rogyjon csak rá utoljára. (Indul kifelé)
KOLOSY: Mit ijesztget? Nem mernek már maguk hozzám nyúlni."
Eörsi István A kihallgatás című drámájában egészen máshogy reagált Sztálin halálára a kommunista, de a párton belüli tisztogatásoknak áldozatul esett Koplár István és a "háborús bűnös" Kolosy Kálmán. Miközben a börtönparancsnok Fóti Ferencnek és helyettesének, Sajtos Józsefnek a viselkedése is sokatmondó. A párbeszédek fikciósak, azonban megmutatják, hogy 1953 "nagy eseménye" politikai nézetektől függetlenül mindenkit valamiféle értékelésre késztetett. Az emberek átérezték súlyát, latolgatták várható következményeit, de máig kérdéseket vet fel a korszak kutatói előtt. Ezekről olvashatunk a kötet oldalain.