A magyar kommunisták 1918–1989
Kötésmód:
keménytáblás
Oldalszám:
400
"Nincs még egy történelmi fogalom, amelyet olyan sokan ismernek és félreismernek, mint a kommunista. Ellenfeleik és a velük rokonszenvezők sok mindent láttak bennük: radikális felforgatókat éppen úgy, mint radikális megváltókat. E mozgalom tanításai az utolsó állomást jelentették az emberiség utópiáinak történetében: hívei nem csupán a gazdaság és a politika világát, hanem az emberi lét számos megnyilvánulását is át akarták formálni egy jobb és szabadabb világ reményében.
A magyar történelemben szinte csak gondolatnyi idővel, alig egy évvel az orosz bolsevikokat követően bukkantak fel az első kommunisták, hogy rendkívüli körülmények közepette átalakítsák a korabeli Magyarországot. Három ízben: 1919-ben, 1945-ben és 1956-ban fogtak hozzá, hogy meggyökereztessék itthoni földben a Szovjet-Oroszországból származó eszmét, de minél inkább követték az eredeti mintát, annál jobban elutasította őket a korabeli magyar társadalom, s minél jobban alkalmazkodtak a hazai valósághoz, annál távolabbra kerültek az alapító atyák elképzeléseitől. Végső soron a diktatúra tapasztalata az, amit legfőbb örökségként ránk hagyományoztak.
A magyar történelemben szinte csak gondolatnyi idővel, alig egy évvel az orosz bolsevikokat követően bukkantak fel az első kommunisták, hogy rendkívüli körülmények közepette átalakítsák a korabeli Magyarországot. Három ízben: 1919-ben, 1945-ben és 1956-ban fogtak hozzá, hogy meggyökereztessék itthoni földben a Szovjet-Oroszországból származó eszmét, de minél inkább követték az eredeti mintát, annál jobban elutasította őket a korabeli magyar társadalom, s minél jobban alkalmazkodtak a hazai valósághoz, annál távolabbra kerültek az alapító atyák elképzeléseitől. Végső soron a diktatúra tapasztalata az, amit legfőbb örökségként ránk hagyományoztak.
