A katasztrófa felé rohanó város krónikája ugyanakkor mélyen emberi történeteken keresztül bontakozik ki előttünk, s lapjain épp olyan fontos szerepet játszik Horthy Miklós vagy Adolf Eichmann, mint egy lengyel femme fatale, akiért a férfiak a Dunába ugranak, egy német fogolytáborból megszökött dél-afrikai tüzértiszt, vagy Budapest csempészkirálya, aki sokszoros ügynökként egyszerre dolgozik a náciknak, a magyaroknak és a cionistáknak. LeBor könyve szokatlan, nemzetközi fénytörésben láttatja egy város tragédiáját - mely egyben egy nemzet és a benne élő hús-vér emberek tragédiája is.
"Magyarország neve hallatán a legtöbben a pirospaprikára, a cigányzenekarokra, a festői tájakra, a hatalmas síkságokon legelő marhacsordákra és a rájuk vigyázó félbarbár népre gondolnak. Mármost az igazság az, hogy a civilizációnak épp azon a szintjén vagyunk mi is, mint bármely nyugat-európai ország. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a nyugati civilizáció legkeletibb előőrse vagyunk."
Adam LeBor (1961) külföldi tudósítóként hosszú évekig élt Budapesten, és olyan lapokban publikált Magyarországról és Közép-Európáról, mint a Times, az Independent és az Economist. Hét regény és kilenc tényirodalmi mű, köztük az Orwell-díjra jelölt Alvó számlák szerzője. Idejét London és Budapest között osztja meg.
