„Kelley azt remélte: az olvasók meg fogják érteni, melyek azok a tulajdonságok, amik lehetővé tették egy csapat férfi számára, hogy kegyetlen uralmukat egy egész országra kiterjesszék, és amik elhitették velük, hogy jogukban áll így tenni. Meg akarta láttatni az emberekkel, hogy bárki hasonlóvá válhat ezekhez a féfiakhoz; hogy Amerika lehet a következő Németország. Az Egyesült Államok a változás kritikus pillanatában állt, és mindaz, amit Nürnbergben megértett, és onnan hazahozott magával, megvilágíthatta a helyes ösvényt, amelyet az országnak követnie kellene.
Kelley arra figyelmeztetett: a nácik te meg én is lehettünk volna – ha csak kicsit is más irányt vesz a sorsunk.”
A második világháború végén Hermann Göring egy amerikaiak által működtetett börtönbe került ötvenkét magas rangú náci vezető, tizenhat bőrönd és egy piros kalapdoboz társaságában. Csomagja mélyén egy kávésdobozban rézfiolák lapultak, bennük áttetsző folyadék: a halálát okozó kálium-cianid.
Az Egyesült Államok hadserege Douglas M. Kelley századost, az ambiciózus katonai pszichiátert kérte fel, hogy figyelje a náci foglyok mentális állapotát. Kelley élete legnagyobb kihívásaként tekintett a megbízásra, és égett a vágytól, hogy feltárja, pszichológiai értelemben mi különbözteti meg ezeket a szörnyetegeket a többi embertől. A hatalmas szakmai lehetőség idővel veszedelmes vállalkozássá vált: Kelley saját legnagyobb meglepetésére megértést és elismerést kezdett tanúsítani a náci foglyok, kiváltképp Hermann Göring iránt.
Jack El-Hai kortárs forrásokat és Douglas M. Kelley feljegyzéseit felhasználva hiteles és hátborzongató betekintést nyújt a világtörténelem hírhedt epizódjába és a börtönpszichiáter elméjébe, aki bizalmas közelségbe került a gonosszal.
A könyvből Nürnberg címmel James Vanderbilt készített filmet 2025-ben Rami Malek és Russel Crowe főszereplésével.
