Ezek John Lloyd Stephens, amerikai diplomata, újságíró és felfedező szavai, aki 1839-ben az elsők közt hatolt be a közép-amerikai dzsungel mélyére. Rábukkant az ősi maja civilizáció romjaira, amelyek közel ezer éve rejtőztek elhagyottan, növényzettel benőve az esőerdőben. Az egykori városlakók távoli leszármazottai, a modern maják máig ott élnek őseik földjén Guatemalában, Belizében, Mexikó keleti tartományaiban, valamint Honduras és El Salvador nyugati peremén.
A tudósok kezdetben a föníciaiak, a zsidók vagy az atlantiszi emberek művének tartották a csodálatos romokat. Az ősi majákat különleges népnek festették le: az idő bűvöletében elmerült pacifistáknak. Azt hitték, hogy a nagyszerű romok nem is voltak valódi városok, csupán szertartási központok, színpadok, ahol a csillagász-papok bámulatot keltő rituálékkal kápráztatták el a szétszórt falvakból odaérkező parasztokat. Úgy tartották, hogy a hieroglifák csak számmisztikai, csillagászati szövegeket és ráolvasásokat örökítettek meg, nem is tartották őket igazi írásnak.
Az 1960-as évek elején ezek a tévképzetek sorra megdőltek. A romok alaposabb tanulmányozása után kiderült, hogy eredetileg egyáltalán nem álltak üresen, hanem elpusztult nagyvárosok központjai voltak, és a lakosságuk a fénykorban tízezrekre rúgott. Jelentős áttörést hozott Tatiana Proskouriakoff munkássága, aki megállapította, hogy a kőfaragványok királyokat és királynőket ábrázolnak, a feliratok pedig az ő élettörténetüket örökítik meg. A maják egyszerre csak átlagos történelmi néppé váltak.
Az elmúlt évtizedekben nagyszabású régészeti feltárások zajlottak a régióban, és komoly eredmények születtek a hieroglifák megfejtésében. A maja írás kódjának feltörése még közel sem fejeződött be, de a korábbinál sokkal többet tudunk a maják gondolkodásáról és társadalmi szerveződéséről.
Simon Martin a Pennsylvania Egyetem régészeti és antropológiai múzeumának kutatója. Az elmúlt másfél évtizedben a mexikói Calakmul lelőhelyén vezet epigráfiai kutatást.
Nikolai Grube a bonni egyetem amerikai antropológiával foglalkozó professzora, aki a maja régészeti feltárások számos helyszínén közreműködött. Jelenleg a mexikói Campeche állambeli Uxulban folyó ásatások vezetője.
A trópusi erdő mélyén kőemlékek rejtőznek. Némán és komoran állnak ott, különös formáikkal, remekül megfaragva, gazdagon díszítve, miközben nem hasonlítanak egyetlen más nép alkotásaira sem. Funkciójuk, céljuk, egész történetük teljesen ismeretlen, noha hieroglifáik mindent elmondanának, ha lenne, aki érti a jelentésüket. Hatásukat szavakkal visszaadni lehetetlen.
