Éppen azért bomlott fel, dőlt össze minden ilyen konstrukció, mert a valóságban egyik sem volt monolit. Nem csak a rendszer egésze. Az az egyeduralkodó párt sem, melyben alapját és (egyik) legfőbb eszközét látták ’megtervezőik’.” Kötetünk szerzője – az 1980–1990-es években politikai szerepeket is vállalt kutató – levéltári és sajtóforrások feltárásán túl saját élményei és tapasztalatai alapján, vizsgálta tárgyát, s – azt „belülről” is látva, kritikusan elemezve – ad képet Magyarország 1945 utáni történetének néhány részkérdéséről. A tanulmányok és közölt források tematikája a rendszer struktúrájának és működési mechanizmusának – szerkezeti ábrákkal is illusztrált – áttekintésétől a magyarországi németek 1945 utáni sorsának okain, az 1956-os forradalom jellemzésén át az állampárton (MSZMP) belül megjelenő különböző nézetekig, s azoknak a rendszerváltás jellegére gyakorolt hatásáig terjed. Az olvasó épp úgy találhat köztük országos áttekintést, mint pécsi-baranyai történések részletes leírását. Vonyó József (1945) címzetes egyetemi tanár, a Janus Pannonius majd a Pécsi Tudományegyetem oktatójaként Magyarország 20. századi történetét tárgyaló kurzusokat tartott. Jelentős részük a két világháború közötti, illetve a pártállam időszakának politikai intézményrendszerét vizsgálta – abból kiindulva, hogy az események csak annak a rendszernek a pontos ismeretében értelmezhetők reálisan, melynek keretében zajlottak. Egyes tanulmányai e kurzusok tapasztalatai alapján készültek, nem egy esetben a hallgatók kérdései, problémafelvetései által inspirálva.
