A már A születésnap című regényben megismert narrátor – Tóni - ezúttal az anyjáról beszél. Egy kissé különös, semmiképpen sem tökéletes anyáról. annak temetése alkalmából. "Uramisten, mondom magamban, nem lesz erőm szépen beszélni az Ancikáról, mert eszembe jutnak az ő sajátos és furcsa dolgai, és mégis, beszélnem kell róla, mert különben nem marad meg semmi belőle, és belőlünk sem, nem marad meg semmi, és jönnek a mások, az idegenek, akik elfoglalják a helyünket itt, a világban, mi pedig névtelenek maradunk, …”
