Egyfolytában arról ábrándoztam, hogyan kerülünk közel egymáshoz Chloeval. Láttam magunkat, ahogy sütögetünk, miközben Richard dolgozik; fecsegünk Chloe fiúiról, tanulmányairól, pályaválasztásáról. Támasza leszek, nekem mondja el, amit a mamájának súgna meg, ha ő még élne.
Legyen elég annyit mondanom, hogy a dolgok nem egészen így alakulnak.
Ha kettesben vagyunk, Chloe nem rejti véka alá, mennyire utál, míg az apja jelenlétében maga az angyal. Richard unszol, hogy adjak esélyt a lányának, de ő nem látja azt, amit én. Nem bízok Chloeban, és biztosan nem engedem Evie közelébe.
Ugyanis én tudom, hogy Chloenál nem stimmel valami, és mindenre képes vagyok a családom védelmében.
Még mielőtt késő lenne...