A család Bradshaw nézőpontjából egy önszabályozó rendszer, amely saját fennmaradására törekszik. Tagjai tudattalanul is olyan szerepeket vesznek fel, melyek a család működését stabilizálják – gyakran saját szükségleteiket is feláldozva a rendszer egyensúlyáért. Ami tehát egyéni szinten probléma (például az érzelmek elfojtása, a túlzott alkalmazkodás és felelősségvállalás, a kontrollkényszer, a láthatatlanná válás, sőt akár a függőség), az a család szempontjából lehet érthető működés, mely az összeomlás elkerülését szolgálja. Kimondatlan szabályok határozzák meg, ki lehet erős, ki gyenge, ki hordozhat feszültséget, és kinek kell „rendben lennie”. Ezek pedig nem tűnnek el a felnőtté válással: beépülnek az önbecsülésünkbe, a kapcsolatainkba, sőt abba is, amit egyáltalán normálisnak tartunk. A könyv egyik legfontosabb felismerése, hogy sok személyes probléma nem egyéni kudarc vagy pszichológiai rendellenesség, hanem tanult hűség egy rosszul működő rendszerhez. Bradshaw segít tudatosítani ezeket a régi, soha meg nem kérdőjelezett szabályokat – mert változtatni csak azon lehet, amit világosan látunk. A rendszerszintű önismeret lehetővé teszi, hogy elválasszuk valódi énünket attól a szereptől, amelyet a családban kényszerűen vettünk fel. Ha megértjük származási családunk működési dinamikáit, esélyt kapunk arra, hogy ne ismételjük automatikusan a múltat – és mind saját életünket, mind szeretteinkét kedvezőbb irányba fordítsuk. A kötetből a megjelenése óta több mint másfél millió példány kelt el az Egyesült Államokban, és több amerikai egyetemen ajánlott olvasmány.
