Campbell figyelemreméltóan kapcsolja össze az emberiség szimbolikus, lélektani, spirituális és művészi örökségét, közelebb juttatva az olvasót ama biológiai mintázatok megértéséhez, melyeket Darwin óta egész sereg tudós próbál megfejteni. Joseph Campbell hosszas odisszeáját az ősi mítoszok tengerén legalább annyira nevezhetjük spirituális keresésnek, mint tudományos kutatásnak.
A beszélgetések, interjúk, előadások és könyvszemelvények áradata híven idézi meg Campbell megrendítő válaszát, miszerint jelenleg abban a korszakban élünk, amit az ógörögök „az istenek átváltozásának” neveztek. Az új istenek képmásai, korunk kreatív mítoszai és a globalizáció látomása nem „valahol odakint” a világban születnek meg, hanem a feleszmélt emberi szív legmélyebb, mítoszteremtő zugaiban. Ott rejlenek az örök igazságokat kifejező metaforák modern korunk igényei szerint átfogalmazva; és itt lelhetjük fel a bátorságot, hogy „részvétteljes derűvel telve evickéljünk át a világ tengernyi bánatán”. Campbell maga is a megerősítés és együttérzés e halhatatlan vezérelvéből –
melyet egyébként Buddha tanításai között talált – merítette a kurázsit, hogy kitartson meggyőződése mellett.
JOSEPH CAMPBELL Az ezerarcú hős, A mítosz hatalma, valamint a The Masks of God (Isten álarcai) sorozat szerzője e művében a saját életútját veszi górcső alá, miközben híven tolmácsolja az olvasónak, hogy milyen lelkesültséggel töltötte el világéletében a mitikus hagyományok kutatása, melyeket „az emberiség egyetlen nagy történetének” nevezett. Miközben költőkkel, antropológusokkal és filozófusokkal társalog, Campbell a különböző témák széles skáláját taglalja a mítoszok eredetétől és funkciójától kezdve a művész szerepén és a rítusok szükségességén át egészen a
szerelem és szenvedély megpróbáltatásáig.
