A szereplők családi múltja életközelbe hozza a sztálini korszakot éppúgy, mint a gorbacsovit vagy a jelcinit. Látjuk és átéljük, miként nevelik unokáikat a nagymamák, hogyan kerengenek gyerekeik a régmúlt szovjet és az orosz jelen útvesztőiben, hogy biztos talajra léphessenek, de nincs biztos talaj és nincs jó irány – a nagyszülők ugyanazt az utat taposták, amin végül Putyin nemzedéke is jár. Pedig felcsillant a lehetősége annak, hogy új útra léphessen a gorbacsovi, a jelcini nemzedék. A szerző kritikusai szerint „Oroszország történelmének elmúlt negyven évét egy igen éles elméjű értelmiségi értelmezi – tolsztoji jellemek galériáját vonultatva fel”.