Elena gimnáziumba jár, mintadiák, de miközben a tanulmányaival és önmagával viaskodik, éppen Lila esküvőjén eszmél rá, hogy nem találja a helyét sem a telepen, sem azon kívül.
Innen folytatódik a Nápolyi regények második kötete.
Az új név története a két barátnő ifjúkorának elbeszélése. Szerelem, féltékenység, szabadságvágy és lemondás a kísérőik egymástól egyre inkább távolodó útjaikon. Lila számára a házasság börtön, Elena pedig nehezen viseli azt a szenvedélyes makacsságot, mellyel barátnője menekülni szeretne kötelezettségei elől. De az egymás iránt érzett gyűlöllek és szeretlek érzelemhálóból, az önmegerősítés vágyából fakadó, függőséget okozó köteléktől nem tudnak szabadulni. Ahogy Lila és Elena követik egymást, eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak, magával ragadja, elsodorja az olvasót.
ELENA FERRANTE a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak, a Nő a sötétben (Az elveszett lány) és A felnőttek hazug élete szerzője. La Frantumaglia (Gomolygás) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben egy mesekönyve, 2019-ben pedig Véletlen találatok címen egy esszékötete is megjelent. Leghíresebb műve, a Nápolyi regények tetralógia eddig 15 millió példányban kelt el, negyedik kötete, Az elvesztett gyerek története 2016-ban a Nemzetközi Man Booker-díj finalistái között szerepelt. Az első három részből HBO-sorozat készült. Az Amikor elhagytak című regényt Roberto Faenza filmesítette meg (A magány börtöne). A felnőttek hazug élete című regényből a Netflix készített sorozatot, a Nő a sötétben Maggie Gyllenhaalt ihlette meg. Elena Ferrantét a Time magazin 2016-ban az év száz legbefolyásosabb személye közé választotta.
