Reke Balázs aprólékos-lassú prózája akaratlanul is bevonzza az olvasóját, egyre közelebb és közelebb engedi magához, mígnem egyszer csak túl közel találjuk magunkat a lánghoz, ahonnan már nincs visszaút. Az okos, kidolgozott mondatok koszorúja ez, amely mintha csak a főszereplővé emelt sorozatgyilkos módszerével dolgozna: a finom érintésből szorítás, a nyakunk köré fonódó marok lesz, belőlünk pedig végérvényesen a "játék része", a vonzás áldozata.
