A regény a művészközegből kiszakadt fiatal srác egy napját követi végig, ami nem huszonnégy órából áll - ebben a világban mindenki különböző tripekben van, és sosem lehet tudni, hogy mikor módosul az időérzékelésünk, mikor kerülünk új szimulációba, vagy hogy valaki nem csak egy algoritmusok által irányított személyiségszoftver-e, míg nem találkozik vele az első szinten (vagyis a valóságban) az ember. És Malvin egyik futárkollégája, Dragan egyszer csak eltűnik, ahogy a lakótársa, Gitta is. A fiú pedig nyomozni kezd, hogy kiderítse, mi történt velük. És miközben az algoritmusok mindent szemmel tartanak, és mi Malvinnal tripelünk, aki egyre veszélyesebb szituációkba keveredik, talán olvasóként is megváltozik a valóságérzékelésünk. A történet ugyanis magával sodorja olvasóját - mintha magunk is egy másik világba merülnénk olvasás közben. És közben persze bennünk is felmerül a kérdés: vajon mi még analógok vagyunk, vagy már mi is egy teljesen másik valóságszinten éljük az életünket?
