Nincs engedélyezve a javascript.
A lélekmadár
Kötésmód:
keménytáblás, cérnafűzött
Oldalszám:
237
A különös ember az asztalra helyezte a lámpást, és mélyet lélegzett, sóhajtásszerűen. - Ó, szinte részegítő ez a dohos levegő! - mondta aztán, ám megszokottan szenvtelen, közömbös hangján. - A múltnak lehelete ez - folytatta, kissé eltűnődve. - Emlékezzen csak a várakozással teli áhítatra, amely gyermekkorában elfogta, valahányszor elhagyott pincék, kamrák, padlások sejtelmes homályába merészkedett, és valósággal lázba hozta a megérzés, szinte bizonyosság, hogy valami kincsnek kell lennie ott.