„Milyen furcsa éjszakánként az óceán - hihetetlenül békés, a hullámok is csupán szelíd utógondolatok. Különösek a házak is, ahogy a dűnéken tornyosodnak, az ablakok vak szemek, és a méretek is hihetetlenek, filmstúdióban érzi magát az ember. A levegőt megülő köd, a balzsamos meleg, a homokra vetülő holdfény; logikus lenne, hogy mindez csupán a képzelet műve. Ami békésnek látszott, a feketén elterülő óceán, közelről inkább félelmetes volt. Könnyű lenne elveszni benne. Egy lépés a vízbe. Azután még egy.
