A nagy forradalom előtti évtizedekben két párizsi ékszerész, Charles August Boehmer és Paul Bassenge évek hosszú és csendes munkájával összevásárolták Európa legszebb gyémántjait, majd elkészítették az akkori világ legdrágább ékszerét. Eredetileg Madame Du Barrynak szánták, vagyis XV. Lajos királlyal akarták kifizettetni. Miután azonban XV. Lajos hirtelen meghalt, új vevő után kellett nézni. Idővel arra jutottak, hogy „csak egy valaki van a világon, akit nyilván a sors is arra szemelt ki, hogy ennek a kincsnek birtokába jusson: ez Marie Antoinette, Franciaország ifjú királynéja”. Csakhogy a számításba egy kis hiba csúszik: a királyné nem óhajtja az ékszert… Noha Szerb Antalnak ez a műve bevallottan nem regény, és nem is történelmi tanulmány, az író páratlan irodalmi stílusa, – melynek egyaránt része közvetlen előadásmódja és imponálóan széles műveltségének elegáns megcsillogtatása – nemcsak elgondolkodtató, de rendkívül szellemes és élvezetes olvasmánnyá teszi első sorától az utolsóig.
