Elnézést, mit mondott? Úton a saját hangom felé

Ez a könyv egy személyes történet a hallásom elvesztéséről, a családom széthullásáról, az egyedüllétről, a szégyenről és arról az útról, hogy hogyan kezdtem el szép lassan visszatalálni önmagamhoz. Nem pusztán  a gondolkodásomat változtattam meg – egy idő után ráébredtem, hogy az idegrendszeremmel kellene dolgoznom.

„Borzasztóan  hálás vagyok azért, hogy bármi történt is, bármennyire lent is voltam, bármennyire egyedül is maradtam, soha, de soha nem akartam elfogadni és beletörődni abba, hogy nekem biztosan csak ennyi jár. Magyarországon az emberek hozzáállása, a segítség és a támogatás hiánya, az egyedüllét, a diszkriminációk voltak az okai annak, hogy egyre jobban sérültem. Új-Zéland volt az, ami meggyógyított. De ez sem jött volna létre, ha nincs meg bennem a hit és az akarás, hogy ebből ki tudok törni, ettől jobb életet tudok teremteni magamnak, és nem, ezt nem fogadom el, hogy így kezeljenek.”