Az egymást kiegészítő, mozaik formában összefűzött epizódok művészeti programját a lírai eszközök alkalmazása dominálja, melyek a fogvatartás körülményeit jellemzik, olyan, a valóságban is létező személyiségek élményvilágát felelevenítve, akik méltósággal viselték az újraébredő diktatúra bosszúhadjárata által kiszabott büntetéseket - a halálos ítéleteket is beleértve. A kommunista önkényuralom rosszemlékű vezéregyéniségei mellett napjaink világuralomra törő balliberális birodalomépítői megvetendő tulajdonságok torzképében lesznek a továbbiakban bemutatva, az elbeszélővel, illetve más, jellegzetes látásmóddal karakterizált mellékfigurákkal folytatott párbeszédek alapján. A váltakozó, alkalmanként történelmi helyszíneken lejátszódó, ugyancsak valóságban is létező, valamint konstruált egyének megjelenítését magában foglaló, nem ritkán drámai hangvételű cselekmény összességének alapvető hangulatát humoros olvasmányosság jellemzi. A regény mondanivalója, még ha alapvető tartalmi indítéka szórakoztató jellegű is, az ideális eszmeiség fennebbvalóságában nyilvánul meg, a vulgáris haszonelvűséggel szemben.
Szendrődi Győző 1942-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait 1956-ban kezdte meg a budai Petőfi Sándor gimnáziumban, ahonnan 1958-ban a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel” miatt kizárták. Csaknem tíz éven át dogozott segédmunkásként, míg1967-ben sikerült elhagynia az országot. Bécsben elvégezte az egyetemet pszichológia főszakon és művészettörténet, ill. filozófia mellékszakon. Jelenleg többnyire Magyarországon él. Tudományos műveit német nyelven, irodalmi alkotásait magyarul adja közre.
