Lebilincselő, megrázó, gyönyörűen kiegyensúlyozott megemlékezés, amelyben megosztja az olvasóval a tragédiát követő első hónapokban átélt legszemélyesebb érzéseit: a valóság elfogadásával való dühös és tehetetlen küzdelmet, a mérhetetlen fájdalmat, a bűntudat pusztító érzését és önmaga elvesztését. A rákövetkező években lassan teret enged az emlékeknek, feleleveníti annak az életnek az apró örömeit, amelyet kegyetlenül és hirtelen elszakítottak tőle. Végigvezeti az olvasót a Colombóban töltött gyerekkorán, a férjével való megismerkedésen és a gyermekei születésének történetén.
Mindeközben apránként világossá válik számára, hogy csak akkor lesz képes talpra állni, ha a fájdalomtól való félelmében nem próbálja elfojtani az emlékezést, hanem beengedi a mostani életébe a szeretteit. Egy szívszaggató igaz történet az élet törékenységéről, és a szeretet erejéről, ami minden katasztrófát átvészel, és segít, hogy visszataláljunk önmagunkhoz.