Kapcsolatukat pontosan leírja a regény címe: két szobában laknak, egymástól kétezer kilométerre. Így lehetőségük van arra, hogy lássák egymást, amikor akarják, de arra is, hogy visszavonuljanak magányukba, amikor kell. Thomas azonban nem bírja elviselni az egyedüllétet, megismerkedik egy lánnyal, akit bevallása szerint úgy szeret, ahogy Leót is. Ennek a furcsa hármas kapcsolatnak, amely kezdetben valódi féltékenységi kríziseket vált ki Leóban, hamarosan Thomas gyógyíthatatlan betegsége vet véget, aki alig több mint huszonöt évesen egy müncheni kórházban hal meg. Leo, hogy megbirkózzék hatalmas fájdalmával, visszatér szülővárosába, ahol a húsvéti ünnepeket tölti és részt vesz a nagypénteki ünnepségeken, majd elindul megkeresni első barátját, Hermannt, akit évekkel azelőtt elhagyott, mert az a kapcsolat drogokból, veszekedésekből és árulásokból állt. Leo özvegynek érzi magát, akitől a szerelem örökre meg lesz tagadva, és egy egyesült államokbeli útja során először hajlandó fizetni azért, hogy élvezhesse a világ örömeit. A regény végén Leo Kanadába indul, ahol konferenciát tart Jack Kerouacról. Az utolsó sorokban olvashatjuk, hogy Leónak gyógyíthatatlan betegsége van (a regény írásának idején Tondelli AIDS-ben szenvedett). A könyv mindenekelőtt a szeretetről, az Én kutatásáról és újjáépítéséről való elmélkedés is, amikor ez a szeretet hiányzik, és minden összeomlani látszik. Már a harmadik oldalon világos betűkkel ott van ez a hiány: Thomas már nincs itt, meghalt, meghalt az AIDS-ben, Leo pedig túléli ezt az űrt, még magányosabbnak érzi magát. Tondelli írása annyira finom és mély, hogy nehezen találjuk a szavakat annak leírására. A könyvből Léa Seydoux főszereplésével Luca Guadagnino (Szólíts a neveden, Csontok meg minden) készít játékfilmet.
