Világunk járása I-II.
Világunk járása I-II.
Kötésmód:
keménytáblás, cérnafűzött
Oldalszám:
488
"1953-ban a 24 éves Nicolas Bouvier két éves utazásra indul barátjával, a grafikus Thierry Vernet-vel. A volt Jugoszlávián keresztül, Görögországot és Törökországot érintve Iránba és Afganisztánba szeretnének eljutni. Bouvier amúgy különös fajtája volt az író-utazóknak. Nemcsak azért, mert svájci létére megmaradt nomádnak, mintha nyughatatlanul vándorló életével is tiltakozna a hazájára ragasztott, leegyszerűsítő közhelyek ellen, azért is, mert az utazásban mindig is iskolát látott, de nem a gazdagodásnak, hanem - ha lehet így mondani - az elszegényedésnek az iskoláját. Bouvier-t az utazás tanította meg arra, hogy mi nélkülözhető és mi nélkülözhetetlen. És ahogy a fáradt utazó az út szélére dobálja a fölösleges holmikat, úgy szabadul meg ő is előítéleteitől, jellegzetesen európai gőgjétől."
"A könyv pazar dinamikáját az egymást feltételező ellentétek adják. Az utazás során az élmény és az emlékezés éppúgy keveredik, mint az idegen és a sajátságos. Ehhez adódik a lassúság és a lendület állandó váltakozása, amely a könyv ritmusát is döntően meghatározza. (...) Óriási műalkotás, tele poézissel!” (Frankfurter Rundschau)
"A könyv pazar dinamikáját az egymást feltételező ellentétek adják. Az utazás során az élmény és az emlékezés éppúgy keveredik, mint az idegen és a sajátságos. Ehhez adódik a lassúság és a lendület állandó váltakozása, amely a könyv ritmusát is döntően meghatározza. (...) Óriási műalkotás, tele poézissel!” (Frankfurter Rundschau)
