Benbé érkezése azonban fordulatot hoz. Jac úgy érzi, eljött az ideje, hogy még egyszer közönség elé álljon, és eljátssza élete legfontosabb szerepét. Utolsó mutatványában művészet és vallomás, komédia és önfeláldozás, valódi személyiség és megteremtett figura végleg összemosódik. Bergman utolsó regénye - amelyet saját hollywoodi tapasztalatai ihlettek - a rivaldafény és a kulisszák félhomálya között kibontakozó tragikomikus, groteszk szatíra, a szerző fanyar humorú búcsúja és egyben ars poeticája. Azt kérdezi, mi marad az emberből, ha művészete minden cseppet kifacsar belőle; vajon a művész uralja-e a szerepét, vagy idővel a szerep kezdi élni őt; és lehet-e úgy szórakoztatni másokat, hogy közben ne adjuk el lassanként a saját szívünket. Hjalmar Bergman (1883-1931) svéd regény- és színműíró - akit a skandináv regény egyik megújítójaként tartanak számon - művészete félúton helyezkedik el a realizmus és a modernista irodalom között. A szülővárosa, Örebro alapján megmintázott képzeletbeli kisvárossal, Wadköpinggel saját írói univerzumot teremtett, ahol a szereplők szabadon járkálnak a történetek között. A regény- és színműíráson kívül a film világába is belekóstolt, még Hollywoodba is kiutazott, de nem találta meg a számításait. Egyre inkább eluralkodó depressziója, alkoholizmussal és a narkotikumok iránti szenvedélyével súlyosbítva, önpusztító életmódba sodorta, míg végül egy berlini szállodai szobában valószínűleg önkezével vetett véget az életének.
