Az első szakaszban közölt írások változó műfajú önvallomások, bár szerzőjük rögvest kétségének is hangot ad: „mind jobban gyanakszom a műfajra. Akármennyire őszinte az ember, mégis kacér a kép, még a kegyetlen is.” A második szakasz beszélgetéseit bevezető és értelmező írás az egyéniség súlyának megváltozásával magyarázza, hogy számára az angol mentalitás, az önmagát távolságtartó iróniával szemlélő és interpretáló megnyilatkozó a példa, személyesen pedig a Magyar Néző és a Magyar Peregrinus vállalt szerepe. Az önértelmezés, az emlékezés gesztusai mellett olyan műhelytitkok is felbukkannak, amelyek még a Cs. Szabó-életműben igen jártas olvasók számára is adhatnak új olvasati lehetőséget.