Budapestről indulunk; Oravecz ekkoriban dönt úgy, hogy hazatér egykori otthonába, így olvashatunk a visszatérésről, a házépítésről, a falu egykori lakóiról ugyanúgy, mint a szerzőnek oly fontos kutyákról, amerikai emlékekről és a 9/11-ről, a mezőgazdaság tönkremeneteléről és tönkretételéről, és - a cím szellemében - a föld, az anyaföld állandóságáról és mégis mozgásáról. Vagy épp elhordásáról. Oravecz Imre életművében az epika nem a vers ellentéte, sokkal inkább annak meghosszabbítása, átszerkesztése, így lesz az Egy hegy megy megrendítően személyes, végeredményben lírai olvasmány, 2025-ben némi történeti oxidációval.