Az ilyen terjedelmesebb kinyilatkoztatások után rendszerint néhány heti csend következett. Ez idő alatt Prikk szótlanul ivott, és a külső társadalommal szemben arra a néhány szórakozott, állvakaró mozdulatra szorítkozott, amellyel az alkoholisták lelkében fészkelő zordonságot leplezgette, valahányszor megérezte, hogy a zordonság ki akar ülni az arcára, körültekinteni új gyűlölettáplálék után. Aki bizonyos megsejtések alapján közel tudott férkőzni Prikk csodálatos, összetett lelkéhez, majdnem bizonyosra vehette, hogy ezekben a leplező mozdulatokban Prikk szeméremérzése mellett ott bujkált a kímélet érzése is. Látni való volt, hogy Prikk nem akar senkinek terhére lenni." -Prikk mennyei útja
A hírneves Cholnoky-fiúk sorában míg Jenőt (1870) szemlélete és ízlése a XIX. századhoz kötötte, Viktor (1868) két világ határán áll, László pedig (1879) már a modern idők alkotója. Írásainak hősei "a történetek kezdetétől a megsemmisülés felé zuhannak. Kallódó emberek, alkatilag szorongó, végzetes boldogtalansággal küzdő figurák. Az akarat halála már megtörtént, amikor találkozunk velük. A téma leggyakrabban az alkoholizálás és a fátyolos emlékekben élő sikerületlen, beteljesületlen szerelem. (...) Gyakori helyszín a kocsma, és sokszor bukkan fel a templom, a liget vagy a Duna-part is, a rövidebb írásokban pedig Veszprém, a Séd-patak környéke - a gyerekkor. Az ellentétpárok sorában ott a nihil és az életöröm folyamatosan felbukkanó dialektikája, valamint a dekadencia és az áhított élet vágya közti szakadék" - írja kötetünk utószavában Egressy Zoltán.