Hiszen személyes drámáinkat sokszor egy félrehallás, egy túl sokáig elviselt szerep vagy az elröppenő idővel való szembesülés formájában éljük meg. A szerző pedig kivételes érzékenységgel figyeli szereplőit, legyenek azok szülők vagy gyerekek, özvegyek vagy elváltak, tinik vagy az életüket most kezdő fiatalok, nyugdíjasok vagy középkorúak...
Papp Diána írásaiban - melyeknek egy része korábban a Nők Lapja hasábjain is olvasható volt - az az üdítő, hogy a humor és a fájdalom természetes könnyedséggel fér meg bennük egymás mellett, a nosztalgia nem válik giccsé, a veszteség pedig mindig magában hordozza a továbblépés lehetőségét.