„Versben bujdosó haramiá”-nak nevezte magát Nagy László, a 20. századi magyar költészet varázslatos hangú kiválósága. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek az életéről formált elképzeléseit többszörösen összetörte a történelem. A háború, az újjáépítés és újjászületés álmait eltipró diktatúra, az ’56 forradalmát követő reménytelenség ellenére kellett megharcolnia az emberbe, a szépségbe és a tisztességbe vetett hitéért.
Költészete nemcsak e gyötrelmesen szép harc, hanem kivételes képalkotó képessége, poétikai újításai és nyelvteremtő ereje által lesz maradandó.
Költészete nemcsak e gyötrelmesen szép harc, hanem kivételes képalkotó képessége, poétikai újításai és nyelvteremtő ereje által lesz maradandó.
