A rózsaszín ruha

„Néztem, egyre csak néztem. És megértettem, hogy ő talán csak jót akart. Jót akart nekem a sok-sok hazugsággal. Talán szeretett is. Talán csak nem akarta ezt a fájást, ami most elért. Meg ezt a megmagyarázhatatlan, ólmos fáradtságot.
Felállt, és beletörölte az arcát egy konyharuhába. Máskor rászóltam volna, hogy az nem arra való, de akkor valahogy arra való volt. Akkor semmi nem arra való volt, amire való lenne."

Az Egyasszony szerzőjének legújabb tárcanovelláiról nehéz eldönteni, hogy egy fodrászszékben vagy egy pszichológus díványán ülve mesélik-e őket. A körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, Nagykörúton innen és túl. Öncsalásról és csalásról, a problémákkal való szembenézésről vagy az arra való képtelenségről. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, ám humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé.