Írók és könyvek

A legkedvesebb műfajommá az interjú vált: már debreceni egyetemistaként készítettem beszélgetéseket néhány tanárommal, akik megadóan válaszoltak gyermeteg kérdéseimre. Az 1970-es évek második felében vagyunk, klasszikus módon dolgoztam: jegyzetfüzet, ceruza. Mint Bródy Sándor nagyszerű kisregényének, A nap lovagjának hőse, Asztalos Aurél (akit, fájdalom, megszédít a pénz és hatalom ölébe hulló lehetősége: ez esetemben szerencsére fel sem merült, sem a szédülés, sem a hullás.) Azért is kedvelem ezt a művet, mert van benne néhány nagyon fontos mondat az újságírásról. Nem Asztalos, hanem egy furcsa kollégája mondja egy furcsa éjszakán: „Valami olyant gondolok, hogyha valakinek nem szabad cinikusnak lenni, nekünk nem szabad. Nekünk papnak, tanítónak és katonának kell lenni egy személyben. Hittel teljesnek, tudósnak, jónak és elszántnak. Valami újkori lovagfélének, aki a naphoz szegődött garde-nak. Mindennap újrakezdeni a munkát. És minden nappal úgy végezni, hogy a következő jobb, tisztább, szebb és barátságosabb legyen." Ez nagyon tetszett, megjegyeztem. Aligha állíthatom persze, hogy mindig a nap lovagja voltam, sőt valószínű, hogy az esetek túlnyomó részében nem voltam az. De ezek a mondatok sokszor eszembe jutottak, jutnak. És azért igyekeztem. Ne rajtunk múljék, hogy a következő nap nem lesz jobb és szebb, sőt általában rosszabb lesz és csúnyább. Ne rajtunk múljék.