Móricz Zsigmondot szimbolikus értelemben a nőiség filozófusának nevezhetjük, megértéscentrikusnak mondható megközelítésmódja alapján. Az író töprengései a szerelemről minden bizonnyal felidézik az örök férfi-női szerepek - akár mai - lehetőségeit és zsákutcáit. Janka, Mária, Olga, Csibe az író szemében "Vita-femina", az Élet nőalakja, közvetítő, kinek szerepe elsősorban az írói arculat alakításában teljesedik ki.
