Az asztalt táncoltató sátrában vár Andersen és Edgar Alan Poe szelleme, a viktoriánus krimi borzongatása után a karneválban valaki ránk szól, tovább, erre feltárulnak saját, dualizmuskori, ismerősebb helyszínek, kalapot emelnek a ködlovagok, Krúdy, Cholnoky, a Suacheli – az örök városka kocsmája – pedig Rejtőt idézi, mindenki betérhet ide egy sörre a kárhozat felé félúton, vagy egy kicsit már közelebb.
Leczo biztos kézzel szövi a mesét, mondatai gondosan készítik a léleknek feltalált kelepcét, amit balladának hívunk, bár ő kisprózában tálalja, igazán sokszínűen, mégis már első kötetében is markáns, saját hangján. Merüljünk el a kavalkádban, és szórakozzunk jól.
Horváth László Imre