“Túl a káprázaton, az érzékek megtévesztésén, minden egyes fűszerdarab egy mozzanatot jelenített meg a múltból. Lehetett az karmikus gát, ami hátráltatta az előrehaladást, vagy félelem, fájdalom, betegség, meg nem élt pillanat, visszatartott szó, elfojtott lélegzet... És ki tudja, mi minden még. […]
Emmi tekintete lassan siklott a többiek arcáról a szőnyeg alig látható mintái felé, és egyszerre ezernyi kavargó hang, illat és szín zúdult elő, hogy mielőtt a belső szoba ajtaja kitárulna, még egyszer szembe nézhessen velük. Hogy lássa, honnan jött, mi formálta azzá, aki lett. Ült a félhomályban, körülötte Budapest, Párizs és Brüsszel fényei. Az álmok, a vágyak, a nevetés és a könnyek tanúi. Egy magyar lány találkozása a Nyugattal a távoli Keleten.”
