Anyám szerint

„Valakinek a hiánya akkor tűnik fel igazán, ha már nincs ott, ahol megszoktuk, hogy ott van. Amikor már nem lehet többé felhívni, vagy éppen nincs miért bosszankodni, hogy megint a legalkalmatlanabb pillanatban hív. Miért nem érti meg, hogy dolgozom? Vagy nem érek rá. Pontosabban nem érek őrá. Dehát anyám szerint az élet ellentmondások sorozata, és egyik sem létezhet a másik nélkül."

Kicsoda valójában Náray Tamás? Itthon és külföldön elismert divattervező, festőművész, író, Spanyolországban élő világpolgár vagy debreceni lokálpatrióta? Netán mindez egy személyben? Erre a kérdésre ad választ a szerző legújabb és talán legszemélyesebb, legszókimondóbb kötete, amelyben egy csokorba gyűjtve adja közre életének személyiségformáló eseményeit, a családi legendárium történeteit. A sodró lendületű írásokból ugyanakkor egyfajta korrajz is kirajzolódik a szocializmus és a rendszerváltás korának tipikus karaktereivel, amelyben tükröződik a szerző tágabb és szűkebb családjának sorsa. Igazán sokszínű könyvet tart kezében az olvasó, de mindegyik történetben megjelenik az a több generáció élettapasztalatait bölcsességbe sűrítő személy, akinek Náray Tamás talán a legtöbbet köszönheti: az édesanyja. Vallomás a fiúi szeretetről – nem csak szülőknek.