A gyerekek társaiktól tanulják meg, mi a jó és mi a rossz, milyenek legyenek, hogyan viselkedjenek, ez azonban aláássa a családokat, megmérgezi az iskola levegőjét, agresszivitással és korai szexualitással teli ifjúsághoz, a kamaszbandák, az iskolai erőszak, a kamaszkori öngyilkosságok számának emelkedéséhez vezet. Ne hagyjuk!
A bennünk szunnyadó természetes szülői ösztönöket felébresztve A család ereje segítségével arra koncentrálhatunk, hogy milyen szerepet kell betöltenünk a gyerekeink életében. Az a modern keletű rögeszme, hogy a szülői nevelés olyan készségek együttese, amelyekre akkor tehetünk szert, ha a szakértők tanácsait követjük, valójában az intuícióink és a gyermekkel való kapcsolatunk elvesztéséből fakad. A szülőség ugyanis nem más, mint kapcsolat. Ha a szülői szerepünk biztos lábakon áll, a természetes ösztöneink aktiválódnak, és ezek elirányítanak bennünket azzal kapcsolatban, hogy hogyan neveljük és oktassuk a gondoskodásunkra bízott gyermekeket. A titok nyitja, hogy tiszteletben kell tartanunk a gyermekeinkkel való kapcsolatot minden velük való érintkezésünkben.
A család ereje visszahelyezi jogaiba a szülőt, az elméleti háttér megismertetésén túl pedig gyakorlati tanácsokkal szolgál, hogy visszataláljunk ősi szerepünkbe. Segít, hogy gyermekeinknek irányt mutassunk, hogy megtapasztalhassák a család erejét.
A mai világban – olyan okoknál fogva, amelyeket a későbbiekben kifejtünk – a szülői szerep meggyengült. Sok alattomos versenytárssal kell megküzdenünk, akik és amik elcsábítják tőlünk a gyermekeinket, és ezzel egyidejűleg minket is eltérítenek a szülői szerep betöltésétől. Napjaink kultúrája már nem rendelkezik azzal a gazdasági és társadalmi alappal, amely támogatná a szülőséget, és azt szent küldetésnek tartaná. Míg a korábbi kultúrákban feltételezhették, hogy a gyermekek szüleikhez való kötődése szilárd és tartós, nekünk nem adatik meg ez a luxus. Modern szülőkként tudatosítani kell magunkban, hogy mi az, ami hiányzik, miért és hogyan nem működnek a dolgok a kis- és kamasz gyermekeink nevelésében és oktatásában. Ez a tudatosság felkészít minket arra a kihívásra, amelyet a gyermekeinkkel való olyan kapcsolat kialakítása jelent, amelyben mi, gondoskodó felnőttek visszaszerezhetjük az irányítást anélkül, hogy erőszakhoz és a mesterségesen kiagyalt következmények eszközéhez folyamodnánk annak érdekében, hogy a gyermekeink együttműködjenek velünk, engedelmeskedjenek nekünk és tiszteljenek bennünket. A velünk való kapcsolat az a közeg, amelyben a gyermekeinek eljuthatnak a fejlődésnek arra a szintjére, hogy független, önmotivált és érett emberi lények lehessenek, akik értékelik saját magukat, és tiszteletben tartják mások érzéseit, jogait és emberi méltóságát.
„Egy rendkívül értékes könyv anyák és apák számára egyaránt”
Mary Pipher
„Mélyen megindító”
The Vancouver Sun
