Mindannyiunknak szu¨kse´ge van megbocsa´jta´sra. Arra, hogy megbocsa´ssunk, e´s arra is, hogy neku¨nk megbocsa´ssanak. Mindegy, hogy egy konfliktusban „kinek van igaza”, a harag, a neheztele´s, a megba´ntottsa´g e´ppu´gy elszigetel minket egyma´sto´l, mint a sze´gyen e´s a bu?ntudat. A megbocsa´jta´s az egyetlen u´tja annak, hogy felszabadi´tsuk lelku¨nket a gyu?lo¨lko¨de´s e´s az o¨nmarcangola´s hatalma alo´l, e´s hogy a ko¨zo¨ny e´s ta´volsa´gtarta´s a´larca´ba dermedt szi´vu¨nket felmelegi´tsu¨k.
Etto?l pedig nemcsak mi gyo´gyulunk, hanem a másik fél is. I´gy ja´rul hozza´ a legkisebb emberi konfliktusban szu¨leto? megbocsa´jta´s is az ege´sz vila´g a´talakula´sa´hoz. Desmond Tutu, a be´ke-Nobel-di´jas de´l-afrikai e´rsek egyike azoknak, akik a leghitelesebben besze´lhetnek a megbocsa´jta´sro´l: kulcsszerepet ja´tszott abban, hogy a De´l-Afrikai Ko¨zta´rsasa´gban az apartheid (a fekete´k elnyoma´sa a fehe´r kisebbse´g a´ltal az e´let minden teru¨lete´n) megszu¨ntete´sekor De´l-Afrika a bu¨ntete´s, a ve´ronta´s e´s a bosszu´ helyett a megbocsa´jta´s, a gyo´na´s e´s az e´rdekegyeztete´s u´tja´ra le´pett. Tutu 1995-ben mondott le e´rseki sze´ke´ro?l e´s azo´ta a valla´sok ko¨zti bara´tsa´g e´s a ta´rsadalmi a´talakula´s egyik emblematikus alakja. Ebben a ko¨nyvben la´nya´val, a lelke´sz e´s tani´to´ Mpho Tutuval karo¨ltve i´rja le a megbocsa´jta´s ada´sa´nak e´s elfogada´sa´nak ne´gyállomásos folyamata´t. Minden állomás megte´tele´t szeme´lyes to¨rte´neteikkel e´s gyakorlatias tana´csaikkal segi´tik, megmutatva, hogy a megbocsa´jta´s a lehetetlennek tűnő helyzetekben is lehetse´ges.
