A párizsi évek új korszakot nyitnak életében, a Montmartre válik önkeresésének egyik meghatározó színterévé. A szélmalmok árnyékában, a kávéházak és az új barátságok közegében lassan körvonalazódik saját útja. Arles napfényében kerül közelebb ahhoz, amit egész életében keresett. A Napraforgók izzó sárgája, az arles-i művésztelep álma és Paul Gauguin közelsége egy különösen intenzív korszakhoz kötődik, amely egyszerre rendkívül termékeny és belső konfliktusokkal terhes. Saint-Rémy-de-Provence elmegyógyintézetében új, elementáris erejű kifejezési mód születik. A Csillagos éj kavargó égboltja a nyugtalanság és a remény drámai egységét hordozza, míg a Virágzó mandulafaág az újrakezdés törékeny ígéretét jeleníti meg. Auvers-sur-Oise az utolsó állomás, ahol az életmű záró darabjai készülnek el.
Ez a könyv nem csupán Van Gogh életét és műveit mutatja be, hanem azt is, miként válhat a szenvedés alkotóerővé, a fájdalom szépséggé, a sötétség fénnyé. Egy ember története, aki egész életében a fény és a színek erejével próbálta kimondani a kimondhatatlant.