Sándy Gyula

A neogótikán alapuló stílusát gyakran kiegészítette az éppen divatos elemekkel is. Korai épületeit az észak-német téglagótika hatására nyerstégla homlokzattal tervezte, melyen a népi építészet mintájára számos faragott fa elemet is elhelyezett. A századfordulón a szecesszió magyaros változatát követte, majd a Foerk Ernővel való együttműködése után társának tégladíszekkel játszó stílusát vette át. A két világháború között a felvidéki pártázatos reneszánsz kapott nagy szerepet építészetében, melyet számos evangélikus templomának homlokzatán alkalmazott. Fő művének a Budai Postapalota tekinthető (1923–1926). Építészetén kívül tanári munkássága is kiemelkedő, negyven éven keresztül oktatott építészeket előbb a Felső Építő Ipariskolában, majd a Műegyetemen. Aktívan részt vett a szakmai közéletben, számos szervezet tagja volt, melyekben rendszeresen tartott előadásokat is. Széles körű műveltségét gazdag publikációs jegyzéke is bizonyítja. Bodó Péter (1986) művészettörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza, a Szépművészeti Múzeum muzeológusa.